A kezdő kurzus 8 alkalma után a teatanonc fejében már dinamikus kép él arról, mi történhetett egy 17. századi szertartáson Japán egyik teamesterének otthonában, miután meghívta magához a vendégeit egy csésze teára. Ami pedig ennél még fontosabb, azzal is tisztában van, hogy a közel 400 év alatt csak igen csekély mértékben módosult teaművészet a 21. században is ugyanazt az örömöt nyújthatja minden résztvevőjének, Japántól akár egészen távol is.

A Tea Útján tovább haladó tanulók a második tanfolyam végére eljutnak arra a szintre, hogy átüljenek a vendéglátó oldalra, és ők maguk készítsenek el egy csésze teát vendégük számára. Az ehhez szükséges nagymértékű elméleti és gyakorlati tudás megszerzésére kerül sor a következő 8 alkalmon. A számtalan új eszköz és mozdulat megismerésén, gyakorlásán túl a diákok betekintést nyernek abba a rendkívüli szellemi folyamatba, amely során egy vendéglátó a teaösszejövetelt megtervezi (akár hónapokkal korábban hozzálátva), az első szál virágtól kezdve a kiválasztott csészék utolsó mintáinak megálmodásáig. Mindezt abban a már említett „japános” lelkületben, kismillió elméleti és művészeti szabályra gondosan ügyelve.

A vendéglátó szeme előtt lebegő egyetlen cél, hogy az adott szertartás résztvevői a pillanatot a létező legmagasabb szinten élhessék meg. Az ehhez szükséges körülmények kialakításáról szól a középhaladó tanfolyam.